szobrokSculptures
Hat éves voltam mikor az első szobromat elkészítettem agyagból, természetesen egy lovas huszárt ábrázolt,
aminek a csákója jobban hasonlított egy Pieero típusú bohócra, mint egy huszárra, de engem ez nem zavart.
Az évtizedek során több szobor és agyagfigura is született a kezeim között.
Az első bronz szobromat, negyven évvel ezelőtt készítettem megbízásból, ami Klapka György mellszobra volt.
Az akkori megrendelőm, mára a városnak adományozta és Komárom látogatóközpontja előtt kapott helyet.
2019.ben egy különleges jelet kaptam, egy összecsavarodott szögvas formájában,
amire készítettem laposvasból egy madarat, ami a fészkét őrzi.
Nem tudtam hegeszteni, semmilyen különleges gyakorlatom nem volt,
a vas megmunkálásával kapcsolatban, csak akartam és elkészült.
Ettől a pillanatól kezdve nem volt megállás a számomra a vasszobrászat terén.
Több méter magas szobrokat készítettem, teljesen egyedül, minden külső segítség nélkül.
Nagy tetszés övezte az alkotásaimat, ezért ezekből hármat odaajándékoztam,
Komárom városának, azzal a feltétellel, hogy a felállítás helyét én határozhatom meg és a saját költségemen meg is valósítom.
Jó érzéssel tölt el, hogy az otthonom közelében mindennap láthatom ezeket a szobrokat, melyek sokak tetszését is kiváltották.
Az azóta elkészített műveimet egyben tartva kialakítottam a saját ingatlanomon,
egy szoborparkot és az ott található épületben egy képgalériát, amit bárki térítésmentesen meglátogathat.
Tényleg igaz a mondás, jobb adni, mint kapni!
I was six years old when I created my very first sculpture out of clay. Naturally, it was a mounted hussar.
His shako looked far more like the hat of a Pierrot clown than that of a real hussar, but that never bothered me.
Over the decades, many sculptures and clay figures have taken shape in my hands.
I created my first bronze sculpture more than forty years ago as a commissioned work. It was a bust of György Klapka.
The client later donated it to the city, where today it stands in front of the Komárom Visitor Centre.
In 2019, I received what felt like a special sign: a twisted piece of steel.
I transformed it into a bird made from flat steel, guarding its nest.
At that time, I did not know how to weld and had no special experience in metalworking.
I simply wanted to create it and I did. From that moment on, there was no turning back.
Iron sculpture became my passion. I went on to create sculptures several metres high, entirely on my own, without any outside assistance.
My works were warmly received, so I donated three of them to the city of Komárom,
on the condition that I could choose their locations and personally cover the cost of installing them.
It gives me great satisfaction to see these sculptures every day near my home, knowing that they have also brought enjoyment to so many others.
To keep my later works together, I created a sculpture park on my own property, along with an art gallery in the building beside it.
Both are open to visitors free of charge.
The old saying is true after all: It is better to give than to receive.